Bejegyzés

Felnőni: szabadság

Azt gondoljátok felnőttek vagytok. Csak mert magasabbak vagytok a szüleiteknél, reggelire már megengedhetitek magatoknak a csokis kekszet, munkátok van és képesek vagytok beindítani egy mosógépet még nem nevezhetitek magatokat felnőttnek. 

A karácsony közeledtével kiélesedik a lélek hangja. Élesebben érzed szívedben a szeretetet, keményebbnek a magányt, erősebbnek a dühöt és kevesebbnek a türelmet. De miért is?

Kinek az elvárásra, hogy így vagy úgy viselkedj vagy cselekedj csak azért mert a karácsony mindent visz? Valóban sokszor mindent. Jómodort, kedvességet, empátiát, toleranciát és a játszmamentes életteret – ezeket mind-mind egy mozdulattal magával viheti az ünnep. Ha hagyod.

De az előbb még azt mondtad te felnőtt vagy. Vagy mégsem? Pedig amikor a fizetési papírod lassan tíz éves munkaviszonyra utal és egy egyetemre betérve már öregnek érzed magad, akkor tényleg felnőtt lehetsz.

Vagyis ezek mind mennek már neked: kifejezésre juttatod a vágyaid és szükségleteid. Képes vagy magabiztos és egyenes közlésmóddal tudatni másokkal, mit szeretnél, és mit nem szeretnél. Nem akarsz megfelelni senkinek így emiatt nem kerülsz majd többé kellemetlen helyzetbe sem a főnöködnél, sem a párodnál sem pedig anyádnál, amikor a negyedik szelet rántott húst akarja letolni a torkodon karácsony másnapján.

Felnőttnek lenni baromi egyszerű. Felelősségvállalás térben és időben mindenütt. Volt 18 éved, hogy ezt megúszd, az utána következő 50-70-90 év már bizony felelősséggel terhelt.

De tudod mit ad a felelősség? Szabadságot. Végtelen döntési szabadságot. Mindenben.

Így most dönthetsz úgy, hogy írsz egy levelet nekem és jól beolvasol ezért a gondolatmenetért.

Boldog Karácsonyt!

A Titkos Kert üzenete: A türelem

Azt gondolhatnánk az év végéhez közeledvén lassan elcsendesedik bennünk az esztendő minden búja, baja és öröme, hiszen ez az időszak már a lassú lezárásé, az értékelésé és számadásé. De nagyon úgy tűnik, hogy ezt csak mi gondoljuk így…

Mert valahogy nagyon nem úgy tűnik. Vagy nektek igen? Mi bárhova nézünk, valahogy mintha még és még és még kapna mindenki plusz feladatot, mintha azt láttatná egy ismeretlen erő a többséggel, hogy tessék még feladat. És még. Na meg még. Még mindig azt hiszed magadról, hogy türelmes vagy?

Valóban türelmes vagy? Vagy lehet, hogy egy nyugalmi időszak illúziója ez csupán és ahhoz korántsem elegendő, hogy a végső év végi mérleged jó szívvel zárd le? Vajon létezik elegendő türelem? Vagy már magához a türelem gyakorlásához is szükséges felhasználnunk a rendelkezésünkre álló készlet bizonyos hányadát?

Az év vége jó. Egy új kezdődik, előtte pedig ünneplünk, sőt a fordulópontnál is így aztán ha ha igazán elmélyülünk magunkban rá kell jönnünk, hogy ez egy ünnepi időszak többségünk számára és mint ilyen, csupán jókedvre adhat okot.

Ahhoz pedig ugye nem kell olyan sok türelem.

Hiszen a körülményeinket mi magunk alakítjuk.