Felnőni: szabadság

Azt gondoljátok felnőttek vagytok. Csak mert magasabbak vagytok a szüleiteknél, reggelire már megengedhetitek magatoknak a csokis kekszet, munkátok van és képesek vagytok beindítani egy mosógépet még nem nevezhetitek magatokat felnőttnek. 

A karácsony közeledtével kiélesedik a lélek hangja. Élesebben érzed szívedben a szeretetet, keményebbnek a magányt, erősebbnek a dühöt és kevesebbnek a türelmet. De miért is?

Kinek az elvárásra, hogy így vagy úgy viselkedj vagy cselekedj csak azért mert a karácsony mindent visz? Valóban sokszor mindent. Jómodort, kedvességet, empátiát, toleranciát és a játszmamentes életteret – ezeket mind-mind egy mozdulattal magával viheti az ünnep. Ha hagyod.

De az előbb még azt mondtad te felnőtt vagy. Vagy mégsem? Pedig amikor a fizetési papírod lassan tíz éves munkaviszonyra utal és egy egyetemre betérve már öregnek érzed magad, akkor tényleg felnőtt lehetsz.

Vagyis ezek mind mennek már neked: kifejezésre juttatod a vágyaid és szükségleteid. Képes vagy magabiztos és egyenes közlésmóddal tudatni másokkal, mit szeretnél, és mit nem szeretnél. Nem akarsz megfelelni senkinek így emiatt nem kerülsz majd többé kellemetlen helyzetbe sem a főnöködnél, sem a párodnál sem pedig anyádnál, amikor a negyedik szelet rántott húst akarja letolni a torkodon karácsony másnapján.

Felnőttnek lenni baromi egyszerű. Felelősségvállalás térben és időben mindenütt. Volt 18 éved, hogy ezt megúszd, az utána következő 50-70-90 év már bizony felelősséggel terhelt.

De tudod mit ad a felelősség? Szabadságot. Végtelen döntési szabadságot. Mindenben.

Így most dönthetsz úgy, hogy írsz egy levelet nekem és jól beolvasol ezért a gondolatmenetért.

Boldog Karácsonyt!