Játékok lánybúcsúra

Mielőtt elhangzik a boldogító igen, mielőtt repülne a csokor, és mielőtt egyáltalán elérkezik a várva várt nap, minden menyasszonynak jár egy oltári buli.

Egy olyan igazi, mindent elsöprő, ahol utoljára kirughattok a hámból a barátnőkkel.
Ahhoz, hogy jól sikerüljön az este, érdemes kellően megalapozni a jó hangulatot.
Ehhez hoztunk néhány remek játékot, ami szórakoztató, de mégsem kell kellemetlenül éreznie magát a menyasszonynak.

1. Felismered-e?
Egy pici előkészületet igényel a játék, mert a lényege az, hogy a menyasszonynak képekről kell kiválasztania, melyik kép ábrázolja párja adott testrészét.
Készítsetek néhány képet a vőlegény és a saját párotok, férfi barátaitok nehezen felismerhető testrészéről, mint például boka, térd, könyök, fül, és az arának ki kell választania vajon melyik tartozik élete szerelméhez?
Bevállalósabb társaságok a hibás válasznál itathatnak valamit a menyasszonnyal.

2. Tudod-e róla?
Hasonló az elözőhöz, hiszen itt is tesztelitek a barátnőtöket, mennyire ismeri a párját.
A buli előtt valamikor írjatok össze több tucat kérdést és faggassátok ki a vőlegényt, mi a kedvenc étele, melyik a kedvenc focicsapata, vagy hány lóerős az autója. A jegyesének pedig meg kell válaszolnia ezeket.  Minél meghökkentőbb a kérdés, annál viccesebb lesz a játék.
A helytelen válasz jutalma természetesen ebben az esetben is lehet némi alkohol.

3. Közös csajos élmények
Mindenki felidéz egy közös emléket a menyasszonnyal kapcsolatban és a sztori kulcsszavait leírja egy cetlire. Ezeket dobjátok be egy kalapba, a barátnőtök pedig sorban kihúzza és el kell mesélnie hogyan zajlott az adott történet. Igyekezzetek vicces eseményekre visszaemlékezni, nehogy átforuljon a buli egy sírós nosztalgiázásba.

4. Hunyd be a szemed
Kössétek be a menyasszony szemét és kérjétek meg, hogy rajzolja le magukat az esküvő napján. Minél részletesebb, annál mókásabb.

5. Csak őszintén
A menyasszonynak egy szerelmi vallomást kell írni, amit akár telefonon el is mondhat a vőlegénynek, de mindezt úgy, hogy mindenki kitalál egy szót, amit bele kell fogalmazni. Olyan szavakat válasszatok, amik egyálatlán nem oda illőek. Ha pedig nehezíteni szeretnétek, kérjétek meg, hogy mindezt rímekbe szedve tegye.

Ha pedig a hangulat a tetőfokára hágott, akkor a nyakatokba vehetitek a pesti éjszakát és elhagyhatjátok a Titkos Kert biztonságot nyújtó falait! Hiszen ott indul a bultiok, nem igaz? 🙂

Ha még nem foglaltál időpontot, itt megteheted:
FOGLALÁS

Nyílt levél az Apák az Igazságért Egyesület tagjai részére

A válásom – és az ezzel kapcsolatos levelem – kapcsán sok megkeresés érkezett különböző fórumokról, médiától, többek között tőletek is.

Kedves Apukák, nektek azért írok, mert szeretnék kérni tőletek valamit. Az, hogy „Apák az Igazságért”, szerintem nem jó üzenet, kérlek, kereszteljétek át valami másra a nevetek. Mondjuk, „Apák a nézőpontjukért”…vagy „Apák az igazukért”, vagy épp „Apák a békés válásért”.

Keresztelésben nem vagyok jó, de azt tudom, hogy ez a név jelenleg azt sugallja, hogy az Igazság a Ti Birtokotokban van, amiért ráadásul harcolnotok kell, és szerintem ezen állítás egyik része sem jó megközelítés.

Egész egyszerűen azért, mert nincs igazság, vagy ha van, hát legalább hétmilliárd, mert minden egyes ember másként látja a helyzetét, és a saját szemszögéből bizony mindegyiknek igaza is van.

Nem tudom mit éltél át, és nem tudom, milyen fájdalom lehet, ha például nem látod annyit a gyereked, mint amennyiszer szeretnéd. Nem jártam még soha ebben a cipőben. De két dologban biztos vagyok: az egyik, hogy úszhatsz az árral szemben (én is szoktam időnként, mindenki szokott), de a folyón felfelé az égvilágon semmi nem fog rád várni. Csak kimerülsz, és alig jutsz valameddig.

A másik bizonyosságom, hogy emberi rosszindulat nem létezik. Ha ebbe mélyen bele tudsz gondolni, az óriási megkönnyebbülés lesz az életedben. Mindannyian sebzett emberek vagyunk, és a sebesüléseink mértékében okozunk egymásnak fájdalmat.

A volt feleséged/párod nem tökéletes, ebben egészen biztosan egyetértünk.:) És te, az vagy? Ha erre hajlandó vagy egy halvány nemmel felelni, akkor sínen vagyunk, mert ugye innentől kezdve nem sok értelme van patikamérlegen kimérni, hogy melyikőtök a kevésbé tökéletes? Vélhetően fogalmad sincs róla, Te mekkora fájdalmat okoztál neki azért, amiért most így viselkedik veled, bármilyen igazságtalannak is tűnik.

Szerinted melyik zsidó fogolynak volt nagyobb esélye a koncentrációs táborokban? Annak, aki egész nap gyűlölködött az őreire, és szidta a sorsát és az egész világot, vagy annak, aki abban bízott, hogy ez csupán egy átmeneti állapot – mert hát az életünkben minden az – , és a legtöbb, amit tehet, az az, hogy méltósággal elviseli a pillanatnyi körülményeit? Sokszoros esélye volt a túlélésre azoknak a raboknak, akik a helyzetük felé tudtak emelkedni, és képesek voltak akár a fogva tartóikban is meglátni az Embert.

Talán elég abszurd az összehasonlítás ahhoz, hogy megadja neked az esélyt arra, hogy használd a legnagyobb fegyvered. Azt a fegyvert, amit olyan kevesen vesztek elő, pedig szinte azonnali eredményt érnétek el vele.

A fegyver pedig a megbocsátás. Bocsáss meg mindent a gyermeke(i)d anyjának, még azt is, ahogyan most viselkedik veled. Hiszen minél kevésbé lesz sebzett, annál kevésbé akar majd neked vagy a gyerekednek fájdalmat okozni. Ez biztos. És ha már „igazság”. Mi a fontosabb neked? Az, hogy „igazad” legyen, vagy az, hogy a gyereked lelke a lehető legkevésbé sérüljön, azáltal, hogy elcsitulnak a harcok köztetek? Felfogod, mekkora emberi nagyság nem az „igazságért”, hanem a mindenekfeletti békéért küzdeni? Mi lenne, ha képes lennél megugrani ezt a lécet?

Az én igazságom az, hogy én BÁRMIT, ismétlem bármit megtettem és megadtam volna azért, hogy békében váljak el. Én hiszek a váltott nevelésben, de nekem könnyű benne hinnem, mert mi a lányainkat már születésük pillanatától „váltva” neveltük. Értem ez alatt azt, hogy még az éjszakákat is kettéosztottuk, és ha este 8 és hajnali 1 között ébredt a gyerek, akkor én mentem át hozzá, ha hajnali 1 után, akkor a férjem…szóval ez azért a mi igazságunk, mert kezdetektől így éltünk, de én magunkon kívül senki más igazságát nem láthatom át, és nincs is hozzá jogosultságom.

Mivel én sosem csupán anyaként definiáltam magam, majdnem minden héten elmentem esténként otthonról, kikapcsolódni, feltöltődni, Önmagam és nem anya lenni, és hagytam, hogy a férjem viszont Apává válhasson. És az sem érdekel, hogy azon a héten, amikor most a lányaim a volt férjemnél vannak, csak rakott krumpli és virsli a menü, mert a volt férjem nem tud főzni. Az sem, hogy milyen ruhákat hordanak, vagy hogy mennyit nézik a mesét és mivel töltik a szabadidejüket.

Ez a volt férjem döntési jogköre, nincs hozzá közöm, mert amikor azt a döntést hoztam, hogy Ő lesz a kislányaim apukája, azt a döntést egy életre hoztam meg, és felelősséget is vállalok érte. Az a véleményem róla, hogy Ő a tökéletlenségeivel együtt tökéletes a lányaim számára, és felemelő érzés, hogy ugyanezt a bizalmat szintén megkapom a magam végtelenül tökéletlen és sokszor elb*szott anyaságában.:)

Szeresd meg azt a nőt, aki kihordta a kisfiad/kislányod, legalább így utólag, hiszen egy életre választottad őt anyának.

Elvégre életed legnagyobb ajándékát kaptad tőle, még akkor is, ha ez most egy fájdalmas kötelék köztetek. Lásd benne a sebzett embert, lásd a gyengeségeit, lásd a küzdelmeit, lásd az esendőségét, és legyél elképesztően és végtelenül Bátor és Férfi: emelkedj a helyzet felé, és legyenek a tetteid távolba mutatóbbak, mint a pillanatnyi történéseid. Én hiszem, hogy sikerülhet.

Az én szememben már rég nem az a Férfi, aki véres harcban elejti a vadat, és üvöltve a mellkasát döngeti; a Férfinak elvei vannak, a Férfi őszinte, nagyvonalú és megbocsátó; de mindenekfelett Erős. Az Erő pedig mindig a pillanatnyi helyzetedre adott olyan következetes és megfontolt reakció, amit minden esetben uralni tudsz, és amiért egész életedben vállalni tudod a felelősséget.

Ehhez kívánok neked sok sikert.

Szeretettel üdvözöl,

Annamari

A válás kudarc?

ELŐSZÓ:

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok guru, mester, tanító, pszichológus, coach; továbbá nem tartozok semmilyen vallási felekezethez (és kérlek ne is próbálj meg bevonni valamelyikbe). Egy nő vagyok, aki igyekszik a saját elvárásainak megfelelően, tudatosan és jól élni. Nem akarlak megtéríteni, nem gondolom, hogy az én utam a Te utad, de kérlek, te se gondold azt, hogy tudhatod, Nekem mi a jó és hogyan kellene élnem. Ha hasznos számodra amit írok, az jó, de ha nem, az nem az én felelősségem; ha segítségre van szükséged, tudok ajánlani egy zseniális coachot, aki nekem is segített, és akinek ez a szakmája, de én nem érzem magam felhatalmazva hogy egyéneket „mentsek” meg. A facebook oldalon lehetővé teszem a kommentelést, és szívesen beszélgetek is olyan emberekkel akik inspirálóan hatnak rám, de azoknak, akikből dühöt vagy ellenséges reakciót váltanak ki az írásaim, nem velem van dolguk, hanem saját magukkal.

Tehát a válásról…

Egy barátnőm jut eszembe, aki pár éve a férjével külföldön nyaralt, és az egyik napot egy csúszdaparkban töltötték. Meg is vették a méregdrága egész napos belépőjegyeket, ám már az első két órában kipróbáltak mindent és ráuntak az egészre. Mégis ott maradtak egészen zárásig, hiszen sajnálták nem elhasználni az egész napos bérletet. A házasságukat is pont így élik jelenleg, mint ahogy érezhették magukat ott a parkban az utolsó egy órában. Nincs már benne öröm, ölelés, futó érintések, szenvedély, virág, gyengédség, olyan konyhapultra felcsapós vad szex meg pláne nincs, amitől az ember két napig csak a föld felett lebegve járkál. De csinálják, mert „befizettek”.

Ugyanez, kicsit más példával élve: ha rendelsz egy étteremben egy óriási bécsi szeletet, és csak a fele csúszik le jóízűen, mit csinálsz a másik felével? Leerőlteted, mert a tiéd, vagy eltolod a tányérod, mert pontosan megmondja a belső iránytűd, ha mersz rá hallgatni, hogy meddig jó neked?

Én utóbbit választottam, de nem érzek erkölcsi fölényt feletted, ha te mindenáron megeszed. Hiszem, hogy mindannyiunknak más a feladata, más a sorsa, mást kell tapasztalnunk.

Egy dolog biztos: szerintem egyik verzió sem kudarc. Én a kudarc szót eleve törölném a szótárból, mert ilyen valójában nem létezik. Tapasztalásaink vannak, amelyek pozitív vagy negatív irányba visznek minket, de a személyes élményem az, hogy gyakran a legfájdalmasabb tapasztalataim visznek a későbbiekben a legelőbbre. A legpozitívabb fordulatok az életemben mindig egy nehéz időszak után következtek be, és azt hiszem azért, mert képes voltam szembenézni a gyengeségeimmel és a fájdalmammal, és nem dugtam homokba a fejem a problémáim elől.

A válást választottam, mert tisztelem magam és a belső iránytűm, de legalább ennyire tisztelem a volt férjem is, hiszen ha ő nem tudott engem minden téren kiteljesíteni, nyilvánvalóan én sem tudtam neki mindent megadni, amire szüksége lett volna. És neki legalább annyira kívánom, hogy találja meg a boldogságát – mert megérdemli, mert mindenki megérdemli – mint magamnak.

13 gyönyörű év nem kudarc, hanem 13 gyönyörű év, és pont. Ja, hogy nem lett 30-40-50? A holtomiglan-holtodiglan szerintem egy nagyon elcsépelt kifejezés. (Pláne hogy személy szerint nem is igazán hiszek a klasszikus értelemben vett halálban.)

Ha lesz valaha egy második férjem, csakis valami hasonló szöveget leszek hajlandó elmondani házasságkötéskor: „Azt tudom ígérni, hogy amíg szeretlek, addig 100%-osan csak a tiéd leszek. Próbáljuk meg, aztán meglátjuk, mihez kezdünk egymással.” Ámen..:)

Mindenesetre, ha pár hónap vagy év múlva betoppan valaki az életembe, és egy jósgömbben azt látnám, hogy azzal a férfival mindössze 5 év (vagy öt hónap, mindegy), adatik majd meg, de azt olyan mélységekben és magasságokban élhetjük át, kompromisszumok nélkül, amire mindig is vágyódtam, akkor azt mondom, szuper, ide azzal a pasival, csöppet sem baj ha nem fog “örökké” tartani.

De ahhoz, hogy eljussak idáig, például kellett az a tapasztalás, hogy semmi rossz nincs az egyedüllétben. Imádom ezeket a csöndes estéket, amikor a lányaim a férjemnél vannak, én meg bekuckózok az ágyamba egy csomó könyvvel és enyém a világ, vagy órákon át sétálok a környéken, anélkül hogy bárkinek meg kellene felelnem az időmmel. Most itt tartok, így vagyok, és ez nagyon jó.

Anami

 

Felnőni: szabadság

Azt gondoljátok felnőttek vagytok. Csak mert magasabbak vagytok a szüleiteknél, reggelire már megengedhetitek magatoknak a csokis kekszet, munkátok van és képesek vagytok beindítani egy mosógépet még nem nevezhetitek magatokat felnőttnek. 

A karácsony közeledtével kiélesedik a lélek hangja. Élesebben érzed szívedben a szeretetet, keményebbnek a magányt, erősebbnek a dühöt és kevesebbnek a türelmet. De miért is?

Kinek az elvárásra, hogy így vagy úgy viselkedj vagy cselekedj csak azért mert a karácsony mindent visz? Valóban sokszor mindent. Jómodort, kedvességet, empátiát, toleranciát és a játszmamentes életteret – ezeket mind-mind egy mozdulattal magával viheti az ünnep. Ha hagyod.

De az előbb még azt mondtad te felnőtt vagy. Vagy mégsem? Pedig amikor a fizetési papírod lassan tíz éves munkaviszonyra utal és egy egyetemre betérve már öregnek érzed magad, akkor tényleg felnőtt lehetsz.

Vagyis ezek mind mennek már neked: kifejezésre juttatod a vágyaid és szükségleteid. Képes vagy magabiztos és egyenes közlésmóddal tudatni másokkal, mit szeretnél, és mit nem szeretnél. Nem akarsz megfelelni senkinek így emiatt nem kerülsz majd többé kellemetlen helyzetbe sem a főnöködnél, sem a párodnál sem pedig anyádnál, amikor a negyedik szelet rántott húst akarja letolni a torkodon karácsony másnapján.

Felnőttnek lenni baromi egyszerű. Felelősségvállalás térben és időben mindenütt. Volt 18 éved, hogy ezt megúszd, az utána következő 50-70-90 év már bizony felelősséggel terhelt.

De tudod mit ad a felelősség? Szabadságot. Végtelen döntési szabadságot. Mindenben.

Így most dönthetsz úgy, hogy írsz egy levelet nekem és jól beolvasol ezért a gondolatmenetért.

Boldog Karácsonyt!

A Titkos Kert üzenete: A felismerés

Ez a hét a felismerések hete lehet mindenki számára. Persze, csak ha kellően odafigyelsz. Jelen vagy. Önmagadban.

Az élet megannyi meglepetést, fordulatot vagy jelet küld mindannyiunknak. Mindegy, hogy éppen egyedül vagyunk vagy kapcsolatban, szeretjük a munkánkat vagy már a hátunk közepére sem kívánjuk, sok barátunk van vagy talán jó, ha egy is akad. Mindenkinek érkeznek értelmezendő szituációk az életébe, amelyekkel vagy kezdünk valamit. Vagy nem.

A felismerés, az a nehéz. Felismerni, hogy az adott helyzet vagy szituáció éppen az, amire most figyelnünk kell. Talán éppen ezért jó, ha mindig figyelünk. Légy éber a saját életedre – de sokszor hallottam ezt életem egy bizonyos időszakában.

Légy éber – akkor még nem is értettem teljesen. Ma már tudom mit is jelent ezt a rövid mondat: mindig legyél képes megállni egy pillanatra és hátra lépni egy lépést a saját életedtől. Mert csak így láthatod tisztán. Így feded fel a saját vakfoltjaid, melyeket a körön belülről nem láthatsz. Ha pedig már a vakfolt megvan, az éberrség aktív, akkor tudni fogod hogy mi miért történik és melyek azok a helyzetek, amelyeket valóban mélyebben kell értelmezni, míg másokat szimplán csak megélni kell, mindenféle mélyfilozófiai magyarázkodás nélkül.

Ha pedig így cselekszel, látni fogsz. Rálátni. Önmagadra. Az életedre. A cselekedeteidre.

A magányodra. A félelmeidre. A bátorságodra. A szabadságodra. A szerelmedre. Melyek mind-mind ott dobognak benned folyton-folyvást, újra és újra másodpercek tizedrészéig átvéve az irányítást az életed felett, így terelve téged azon irányba, mely akárhogyan is, de elkerülhetetlen.

Mert vannak dolgok, melyeket meg kell élni. Megélheted jól vagy rosszul, haraggal vagy örömmel és tulajdonképpen mindegy is, hogy melyikkel teszed. A lényeg, hogy megengeded-e magadnak a valódi megélést?

Bármi is legyen az.

Engedd meg. Éld meg. Haladj tovább.

Ami marad, az a felismerés.

A Titkos Kert üzenete: A türelem

Azt gondolhatnánk az év végéhez közeledvén lassan elcsendesedik bennünk az esztendő minden búja, baja és öröme, hiszen ez az időszak már a lassú lezárásé, az értékelésé és számadásé. De nagyon úgy tűnik, hogy ezt csak mi gondoljuk így…

Mert valahogy nagyon nem úgy tűnik. Vagy nektek igen? Mi bárhova nézünk, valahogy mintha még és még és még kapna mindenki plusz feladatot, mintha azt láttatná egy ismeretlen erő a többséggel, hogy tessék még feladat. És még. Na meg még. Még mindig azt hiszed magadról, hogy türelmes vagy?

Valóban türelmes vagy? Vagy lehet, hogy egy nyugalmi időszak illúziója ez csupán és ahhoz korántsem elegendő, hogy a végső év végi mérleged jó szívvel zárd le? Vajon létezik elegendő türelem? Vagy már magához a türelem gyakorlásához is szükséges felhasználnunk a rendelkezésünkre álló készlet bizonyos hányadát?

Az év vége jó. Egy új kezdődik, előtte pedig ünneplünk, sőt a fordulópontnál is így aztán ha ha igazán elmélyülünk magunkban rá kell jönnünk, hogy ez egy ünnepi időszak többségünk számára és mint ilyen, csupán jókedvre adhat okot.

Ahhoz pedig ugye nem kell olyan sok türelem.

Hiszen a körülményeinket mi magunk alakítjuk.

 

A Titkos Kert üzenete: értő figyelem

Vajon hol veszik el a figyelem? Mennyire vagyunk képesek összpontosítani és ha sikerül, mi motivál minket arra, hogy így cselekedjünk? Vannak-e a figyelemnek fokozatai és milyen az, amikor valóban figyelünk? 

Létezik egy valuta, amely mindenkinél folyamatosan ott van, mégis mostanság elfelejtjük használni. Hogy mi lehet ennek az oka? Nem az emberi gonoszság, nem is feltétlen az egoizmus vagy valamely spirituális tézis félreértelmezése.

A fő ok, hogy sokszor képtelenek vagyunk ott lenni ahol éppen vagyunk. A jelenben levés persze lehet, hogy csak egy városi legenda – moroghatják most többen és részben igazuk is van, ám számunkra hasznos, ha törekszünk azért mégis az elérésére.

Hogy miért hiszik városi legendának? Miért spirituális blabla és miért nem megy ez nekünk?

Na de emberek! Ne negatívkodjunk! Fordítsuk meg a kérdést és nézzük meg mi is az, ami sokat segíthet önmagunk jobbá tételében és javíthatja társas kapcsolatainkat is.

Hogy mit jelent az értő figyelem? Láttál már kisbabát, aki csak néz a szemedbe rendületlenül? Figyel rád. Keresi a jeleneket, az érzelmeket, a valódiságot. Értelmez. Nem gondol mögé semmit, nincs mögöttes szándék vagy tartalom , csupán figyelem van.

Hogy erre mi, felnőtt emberek képtelenek vagyunk? Nem hinném.

Csak ülj és figyelj. Önmagadra. Figyeld, hogy mit  teszel és figyeld, hogy mit gondolsz. Ha pedig mással vagy, legyél vele. Ne a saját gondolataidat igyekezz kifejezni alig várva, hogy a másik befejezi a mondandóját, hanem csak figyelj rá. Nézz a szemébe, hallgasd amit mond és jelezz vissza neki, hogy érted, érdekel és számodra fontos a mondandója.

Ennyi. Nem több. Amikor a párod hazajön a munkából vagy szeretne veled megosztani valami fontosat fordulj felé, nézz a szemébe és hallgasd meg amit mond.

Túl sok információt igyekszünk feldolgozni, melyek nagy része haszontalan, mégis valami miatt úgy gondoljuk, hogy nekünk ez kell. De közben a lényeges információk elsikkadnak. Ezért van az, hogy figyelmetlenül olvasol el egy neked érkező levelet, hogy nem tudod pontosan hova is kell menned új helyre és időpontra mész.

Hogy figyelsz is, meg nem is.

A figyelem nem magyar népmese. A figyelem mondhatni a minden.

Elvárod? Hát add. Kéred? Hát kínáld te is.

Legyen ez a figyelem időszaka.

Mostantól.

A Titkos Kert üzenete – Tiszta szándék

Ez a hét talán sokatokban kétségeket ébreszt. Meglehet újra és újra átéltek nem túl kellemes gondolatokat, melyekre ha igazán erősen ránéztek rájöttök majd, hogy nem is tőletek származik. Kétségek, kételyek, kérdések – mind másoktól. Segítenek ezek vagy inkább gátolnak abban, amit tenned kell?

Sosem éltem barlangban. De sokszor gondolnám egyszerűbbnek azt a létet, amiben kevesebb a szereplő és több a természet. Mert ami a természetben eredendő, az az embernél sokszor már a felejtés útjára lépett. Ez pedig a tiszta szándék.

Úgy tudtára adni a világnak azt aki vagy, aki lenni akarsz, amit majd megteszel vagy megtettél, hogy csak átadd az információt számukra. Ne csavarj rajta csak azért nehogy a másikat megbántsa a kijelentésed általa mögé képzelt téves tartalma. Ne finomíts. Ne szépíts. Ne hallgass el.

Csak tedd, amit tenned kell. Ezt hívom én tiszta szándéknak.

Hány ilyet tettél a héten? Hányat a hónapban? Meg tudod-e számolni ezeket, ha visszanézel egész életedre?

Legtöbbször a megbántás, a megkímélés az, ami eltérít sokunkat attól, hogy el merjük mondani, ki merjünk állni amellett, amit teszünk vagy tenni fogunk.

A félelmet kell legyőzni. Vagy talán csak össze kell vele barátkozni? Hiszen honnan ered a félelem? Mi születésének gyökere? A szívünk? A lelkünk? Vagy csupán a múltunk?

A múlt elmúlt, itt és most vagy és nem számít semmi, csak amit szeretnél, amit tennél, amerre a szíved szerint fordulnál.

Ez nem azt jelenti, hogy ne gondolkodj felelősségteljesen, ne vonj be másokat az életedbe vagy keress egy barlangot és bújj el mindörökre. Egyik sem a jó út.

De gondolj csak bele, ha valamit tennél, ha régóta dédelgetett álmod képes lehetsz megvalósítani és most végre lépned kell vagy egyszerűen csak végre kiállnál mindazért aki vagy, a hibáiddal, kétségeiddel és félelmeddel együtt, mi történhet? Mi lesz a világgal vagy akár a te világoddal, ha mindez tiszta szándékkal indul útjára és azzal is találod szembe magad?

Rossz nem történhet. Biztos, hogy esetenként nehézség igen, talán még ennek a duplája is, de ha jól átgondoltad, ha átrágtad és csakis egy szempontot figyelembe véve – ez pedig a lelked hangja – akkor ideje meglépni. Szépen, következetesen, de erővel.

A saját erőddel. És itt van a kulcs: önnön erőd újra felfedezésénél. Erről szól az egész. Hogy újra felfedezd a talán évtizedek óta nem látott önmagad és éld meg azt, aki valójában vagy. Legyen ez az ember vidámabb, tájékozottabb vagy csupán hallgatagabb.

Mindegy milyen vagy. A kulcs, hogy érezd az erőt ami mindig is ott szunnyadt benned csak talán sosem merted még előhívni. Talán csak féltél, hogy ezzel valakit letarolsz, háttérbe szorítasz vagy szimplán csak úgy meglepsz, hogy ez a másik fél a saját világában ezt nem tudja majd sérelem nélkül feldolgozni.

Sokat tekingetsz még körbe, mielőtt rájönnél mit is akarsz?

Sokat szorongsz még azért, ami valójában csak rád tartozik?

Sokat aggódsz még másokért vagy végre önmagad felé irányítod ezt az energiát és használni kezded?

Bízom benne, hogy a Most a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy elindulj. Ha pedig még nem tudod merre, miként, egyedül vagy társakkal, éjjel vagy nappal, tudd, hogy a Titkos Kert segít inspirálódni, felszínre hozni, csendet teremteni a zajban.

A Titkos Kert üzenete

Vagyok, aki vagyok. Nem a személyem számít, hanem az üzenet, amely talán hasznos lesz neked mára. A Titkos Kert üzeneteit olvashatod majd itt szerdánként. Hol ilyet, hol olyat. Most ilyet. 

Azt mondják azt, hogy belépsz egy ajtón, mindig komoly döntések sorozata előzi meg. Ez az ajtó lehet életed nagy döntésének ajtaja vagy akár a gyermeked óvodájának ajtaja, esetleg a kis közért ajtaja. Szinte mindegy. Mert a lényeg a döntés.

Szerintem a többség azt gondolja, hogy megannyi pocsék döntést hozott már életében. Elszúrt párkapcsolatok, felhalmozódott adósságok és nekünk örökké hátat fordító emberek jelzik az elképzelt rossz döntéseink útját.

De most tévedsz! Mert ha hisszük, hogy ezen a világon minden okkal történik és elfogadjuk, hogy valójában nem tudunk annál jobban ártani önmagunknak, mint amennyire mi magunk ezt elfogadjuk, akkor az emlegetett döntések sem lehetnek rossz döntések. Persze negatív következménnyel járnak, fájdalommal, lemondással, sőt gyakran még ennél sokkal durvább dolgokkal, de végtére is itt vagy, olvasol, tehát még nem adtad fel.

Sőt! Önmagadon gondolkozva, az életedet mérlegelve azon töröd a fejed, mikor melyik ajtó átlépése milyen hatással volt az életedre. Ami jó.

Hiszem, hogy mindannyiunkban sokkal több rejlik, mint az elsőre vagy akár sokadikra el tudnánk képzelni. Hiszem, hogy mindig van egy még titkosabb forrás, egy zug, egy kis fiók, ahol ott van a rejtett erőnk, amelyet akkor tudunk előhívni, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.

A köznyelv ezt hívja emberfelettinek. Amikor már túl vagy minden határon, amikor újra és újra elbuksz, mégis képes vagy megint és megint és megint magát alá húzni a kezeid és felnyomni magad utolsó erőddel.

Oda, ahol újabb döntéseket kell hozni. De miért ne hoznál?! Hiszen ez csak egy játék. Ami bár komoly, telis-tele van könnyekkel és konfliktusokkal, de mégis csak egy játék, aminek ha igyekszel betartani az alapszabályait, akkor nem eshet komolyabb bántódásod.

Ígérem, hogy nálam biztonságban leszel. A titkaid, az érzéseid, a felismeréseid és a félelmeid mind-mind egy olyan térbe helyeződnek, ahol minden a legnagyobb rendben van.

A Titkos Kert te magad vagy. Ha kellőképpen óvod, figyelemmel viseltetsz iránta és számodra legmegfelelőbb időben léped át az ajtaját, akkor elindulnak a változások.

Ha így lesz, remélem megosztod majd velem…

 

Egység, tudatosság, rendszer – Interjú Pintér Zoltánnal

Az emberiség jelentős része keres valamit: több boldogságot, mélyebb megértést, lelki békét. Meglelhetők ezek? Ha igen, hogyan? Pintér Zoltán talán tudja a válaszokat…

– A programajánlóból valamiféle spirituális irányzatot sejtett. Mivel foglalkozol pontosan?

– Az ETR INSTITUTE és ETR LIFE SCHOOL vezetője vagyok, ahol üzleti, párkapcsolati, együttműködési és motivációs programokat dolgozunk ki cégvezetők, sportolók valamint magánszemélyek részére.

– Hogyan indultál ezen a pályán?

– Közel 20 éven át dolgoztam Külkereskedelmi-Vámügynöki és Logisztikai vállalkozásomban, melynek rendkívül sokat köszönhetek. Ez az időszak nagyon sokat segített abban, hogy megfelelően fejlődjek emberileg és üzletileg egyaránt. Azonban első gyermekem születésének hatására, úgy éreztem eljött az ideje annak, hogy életformát váltsak és a felgyülemlett tapasztalataimat kibővítsem. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba a filozófiával, a buddhista tanokkal, a szakrális geometriával, a kvantumfizikával, az ősi tanításokkal,  az emberismerettel és önmagammal. Ezt követően a környezetem hatására dolgoztam ki az Egység Tudatos Rendszert, melynek segítségével járulok hozzá az emberi képességek fejlődéséhez. Szemléletem : motiváció, fejlődés, képesség, tanulás, siker.

– Mi a cél?

– Célom, hogy az emberi viselkedés legfejlettebb tudományainak felhasználásával segítsek megoldani az egyén számára legnehezebb élethelyzeteket, továbbá az egyén képességeinek kiemelésével és fejlesztésével, motiváljam és ösztönözzem arra, hogy képes legyen a saját jövőjének felépítésére. Ezekkel a programokkal és technikákkal képes lesz a saját élethelyzeteinek a megoldására kidolgozására, a megfelelő kommunikációra, az önismeretre, valamint az adott helyzetek megértésére és annak megvalósítására.

– Hogyan képzeljék el az estét azok akik jelentkeznek? Mi fog itt történni? 

– Az előadói esten a párkapcsolatok működéséről, a párkapcsolatok kialakulásának gátló tényezőiről valamint a párkapcsolatban a férfi és a nő tévedéseiről tartunk gondolatébresztőt.
Az előadáson különböző hangulatkeltő technikákkal találkozik a közönség, amelyeken keresztül egyfajta „AHA” élményt generálva szemléltetjük a párkapcsolatot, mint a férfi és nő közötti működési rendszert. Az előadás időtartama 2 óra, az azt követő 30 percben pedig a közönség és az előadó közötti kérdezz-felelekre lesz lehetőség. A közvetlen, bensőséges és könnyed hangulatot a közönség és az előadó között a részvételi lehetőség maximalizált 10-12 fős létszáma biztosítja.